Az MPS (Moduláris Gyártórendszer) bemutató

A szombathelyi ELTE Savaria Műszaki Intézetének harmadik emeletén található a Hidraulika és Pneumatika laboratórium. Itt találhatóak többek között – a pneumatikus és hidraulikus kísérleti készülékeken túl – azok a berendezések, amelyek az irányítás-technikával kapcsolatos gyakorlati kutatási és oktatási tevékenységeket lehetővé teszik.

A cikket írta:

Pál Gyula, Ph.D hallgató, laborvezető

Az MPS-robotasztal

A belépőnek rögtön megakad a szeme a labor nagy részét elfoglaló eszközön, amelynek közepét egy robotkar foglalja el. Ismerkedjünk meg vele közelebbről!

Festo MPS robotasztal

Az említett konstrukciót, az MPS robotasztalt a FESTO Magyarország Kft. építette össze több modulból. Az MPS a Modular Production System, magyarul a Moduláris

Gyártórendszer rövidítése, és elsődleges funkciója, hogy a rajta található pneumatikus és elektronikus építőelemeken keresztül bemutatható legyen a hallgatók számára az, hogy milyen módon lehet az említett elemek célszerű összeépítésén keresztül szemléltetni egy olyan automatizált ipari gyártósor működését, amelynek nagyobb testvérei „élesben” ontják magukból a gyárcsarnokokban a különféle termékeket.

Festo MPS robotasztal

Az említett építőelemek lehetnek különféle pneumatikus (vagyis sűrített levegővel működő) munkahengerekkel, villanymotorokkal, illetve elektromágnessel működtetett eszközök. Mivel a pneumatikus eszközök levegőellátása elektropneumatikus szelepeken keresztül történik, így mindez lehetővé teszi azt, hogy az összes ún. végrehajtó szervet elektromos árammal hozzuk működésbe.

A hatékony vezérléshez ezeken kívül ismerni kell a végrehajtó szervek és a munkadarab helyzetét és állapotát. Mindezekről valamilyen (szintén) elektronikus érzékelő fog 1-1 jelet létrehozni. A legtöbb közülük 2 állással rendelkezik, vagyis az egyik állapotában ad valamilyen jelet (ami rendszerint egy feszültségérték megléte), a másik állásában viszont nem. Vagyis itt a feszültség hiánya szintén jelnek számít. Emiatt ezeket digitális érzékelőknek is nevezzük.

Az irányítástechnikában jellemzően 24V-os egyenáramot alkalmaznak.

Európában a PNP-kapcsolást alkalmazzuk, vagyis a +24V-os oldalt használjuk jeltovábbításra. Párját, az NPN-kapcsolást (ahol a 0V-os ágat használják) jellemzően a japán gyártású eszközökben részesítik előnyben.

Ha a különféle elektronikus és pneumatikus építőelemeket egy asztalra szereljük, attól az még nem lesz gyártósor, a beépített eszközök önmagukban nem képesek egy berendezésként együttműködni. Szükség van arra, hogy „valami” létrehozzon egy logikai kapcsolatot az érzékelők és végrehajtó szervek között. Hogy ez megvalósuljon, a korszerű gyártósorokon szükség van egy dologra, amely az eszközök, és a parányi érzékelők között egy kapcsolatot képez, és lehetővé teszi a köztük valóegyüttműködést.

Pál Gyula, Ph.D. hallgató, a labor vezetője

Korábban ezt a feladatot relés kapcsolásokkal oldották meg. Ezen megoldások – bár manapság is előszeretettel alkalmazzák őket kedvező áruk és zavar-érzéketlenségük miatt – több hátránnyal is rendelkeznek:

  • helyigényesek
  • hangosak
  • „programjuk” megváltoztatása bonyolult
  • mivel mozgó alkatrészekkel rendelkeznek, gyakran elromlanak
  • és nehézkes a javításuk.

Később a félvezetők (például: tranzisztorok, diódák…) megjelenésével elterjedtek a huzalozott logikájú elektronikus vezérlések. Ezekben már nincs mozgó alkatrész, a relés kapcsolásokhoz képest jóval hosszabb az élettartamuk, halkak és gyorsak. Hátrányuk viszont még mindig a nehézkes programozás, a kommunikáció hiánya, és újabb hibaként jelentkezett a külső mágneses interferenciákra való (zavar)érzékenység.

Követköző cikkünkben a PLC-ket mutatjuk be!