„Ez is ugyanolyan szakma, mint a többi” – vallja Moór Beatrix harmadéves duális gépészmérnök-hallgató, akit a női gépészmérnökök elfogadásáról, a személyes tapasztalatairól és a duális képzéssel kapcsolatos véleményéről kérdeztünk.
Honnan ered az érdeklődésed a gépészmérnöki szakma iránt?
Már általános iskolában a reáltárgyak vonzottak inkább, de mivel zenét tanultam, sokáig olyan irányban terveztem továbbtanulni is. Az érettségi előtt azonban meggondoltam magam, majd elvégeztem a gépésztechnikusit is.
Mit szólt a családod, hogy gépészmérnöki szakra felvételiztél? Nem mondták azt, hogy „de hát lányom, ez olyan fiús szakma”?
Egyáltalán nem! Anyukám informatikai területen szerzett végzettséget, apukám reáltárgyakat tanít, ezért ez a „normális” a családunkban. Gyakorlatilag adott volt, hogy én is ilyesmi pályát válasszak.
Mi fogott meg a szombathelyi gépészmérnökképzésben?
Számomra nem volt egyszerű döntés, hogy itteni képzésre jelentkezzek, hiszen 300 km-re él a családom, így először inkább hagyományos, budapesti képzésben gondolkodtam. Ennek ellenére tudtam, hogy a rengeteg szakmai tapasztalat, az anyagi függetlenség és a családias hangulat mind olyan érv a szombathelyi duális gépészmérnökképzés mellett, amiért megéri belevágni.
Nem féltél duális képzésre beadni a jelentkezésedet?
Voltam nyílt napon, így betekintést nyerhettem abba, mire is számíthatok, illetve felvettem a kapcsolatot két felsőbb éves hallgatóval, akik részletesen beszámoltak arról, mit is kell tudni magáról a képzésről, vagy éppen a duális partnervállalatokról, így nem ért meglepetés. Persze attól kicsit tartottam, hogy esetleg nem fogom bírni a duális képzést, hiszen nem könnyű, és így kevesebb a szabadidőm is, de nem bántam meg, hogy belevágtam – teljes mértékben megérte.
Mely terület érdekel leginkább a gépészmérnöki szakmán belül?
A szakdolgozatomat hegesztés-minőségbiztosítás témakörben írom – utóbbi, a minőségbiztosítás vonz leginkább. A jövőben minőségügyi auditorként szeretnék elhelyezkedni, lehetőség szerint ott, ahol a duális gyakorlatomat töltöm: a BPW-Hungária Kft.-nél.
Szerinted mi az az egy dolog, amit a gépészmérnöki szakma sokkal inkább meg tud adni számodra, mint bármilyen másik szakma?
A kreativitás. Persze ez más szakmában is jelen van, de engem mindig is az ipari jellegű dolgok érdekeltek.
Tapasztalataid szerint mennyire lehet ma nőként érvényesülni a mérnöki pályán?
Korábban gyakornokként dolgoztam Vácon egy kisebb cégnél – ott például teljes mértékben elfogadtak engem nőként. Sajnos nem mondhatom, hogy mindenki támogatja a női gépészmérnököket, hiszen ez egyelőre nincs így, de tapasztalataim szerint a férfi mérnökök 90%-ának semmi kifogása nincs az ellen, ha a kollégája nő – duális hallgatóként legalábbis a BPW-Hungária Kft.-nél ezt látom.
Milyen olyan tulajdonságai vannak a nőknek, amelyek hasznosak ebben a szakmában, és amelyekkel akár ki is tűnhetnek a férfitársaik közül?
A nők kiváló szervezőképessége elengedhetetlen ebben a szakmában, és bár kissé sztereotípiának hangzik, de szerintem mi valóban tudunk több dologra koncentrálni egyszerre.
Honnan jött az ötlet, hogy te is a Techtogether mérnökhallgatói csapatversenyen induló csapat tagja legyél?
Először tavaly tavasszal vettem részt a versenyen, amikor háromszor háromfős csapatokkal indultunk. Mivel az egyik csapatban még volt két betöltetlen hely, a jelenlegi csapatvezető, Sebestyén László felajánlotta, hogy legyek én is annak a csapatnak a tagja, amire örömmel mondtam igent.
Milyen tapasztalatokat szereztél a versenynek köszönhetően?
A verseny témái között mindig nagyon aktuálisak – mint például az Ipar 4.0 – szerepelnek, és sokszor olyan feladatokat kapunk, amelyekkel a képzés során nem biztos, vagy csak később találkoznánk, így mindenképpen előnyünkre válik a versenyen való részvétel. Egyébként a Techtogether is olyan dolog, ami csak megerősített abban, hogy jó helyen vagyok; noha alig ötéves a képzés, mégis idén tavasszal a mi csapatunk végzett az előkelő első helyen. Ez nem lehet véletlen.
Összességében mi a véleményed a képzésről? Ajánlanád másoknak is?
Két jellemzőt emelnék ki, amiket én nagyon fontosnak tartok: az egyik a már említett családias légkör – valóban név szerint ismernek minket az oktatók –, a másik pedig a projektorientáltság, ami a későbbi munkahelyeinken is előnyünkre válhat majd. Mindent összevetve a szombathelyi duális gépészmérnökképzést nagyon jó képzésnek tartom, ezért bátran tudom ajánlani másoknak is. Erre mi sem jobb bizonyíték, mint az, hogy többször is visszamentem a volt iskolámba népszerűsíteni a képzést a diákok körében.
Mit tudnál tanácsolni azoknak a fiatal lányoknak, akik még hezitálnak, hogy belevágjanak-e a mérnöki képzésbe?
Leginkább azt, hogy nem kell semmitől sem félniük, hiszen ez is ugyanolyan szakma, mint például a tanári, az óvodapedagógusi vagy éppen a szakácsnői. A társadalmi megítélése a nők esetében még ugyan nem teljesen pozitív, de véleményem szerint nem kell sok időnek eltelnie ahhoz, hogy széles körben elfogadottá váljon a női gépészmérnökök jelenléte a szakmában. A legfontosabb, hogy aki belevág, az valóban érdeklődjön iránta, hiszen nagyon szerteágazó szakmáról beszélünk. Szerencsésnek érzem magam, amiért könnyedén megtaláltam benne a helyemet. Aki igazán elhivatott, annak szintén sikerülni fog ez.
El tudod képzelni, hogy életed végéig – vagy legalábbis a nyugdíjazásodig – gépészmérnökként dolgozz?
Persze, ezért választottam ezt a szakmát; úgy érzem, ez az én pályám. Elképzelhető, hogy egyszer (vagy akár többször) területet fogok váltani, de szerintem mindenképpen a gépészmérnöki szakmán belül.
Mivel töltöd a szabadidődet?
Leginkább zenehallgatással, ha pedig tehetem, akkor szívesen utazom haza a családomhoz.
