Interjú oktatónkkal, aki 2019. szeptember 3-tól immár egyetemi docens beosztásban dolgozik nálunk.
– Hogyan válhat egy adjunktusból docens?
– Ahhoz, hogy docenssé válhasson valaki az ELTE Informatikai Karán, előbb egy jelentkezési procedúrán kell átesni. Ennek során készíteni kell egy pályázati anyagot, amiben a jelentkezőnek be kell mutatnia az eddigi munkásságát tudományos és oktatói oldalról egyaránt. Ha az illető ezen megfelelt, akkor utána tartania kell egy 45 perces oktatási előadást, egy 25 perces tudományos előadást, majd ebből egy 10 perces angol nyelvű összefoglalást. Ha ez is sikeres, odaítélik a címet a pályázónak.
– Milyen út vezetett idáig, hogy Ön sikeresen elnyerte ezt a címet?
– Leginkább műszaki mechanikával, számítógépes modellezéssel foglalkozok, ezen belül is a szemcsehalmazok mechanikája témakörben kutatok. A legutóbbi komolyabb eredményem egy lengőrosta dinamikai elemzése volt. Arra kerestem a választ, hogy milyen geometriai és technológiai paraméterek mellett kell üzemeltetni egy lengőrostát, ha az ember minél kevesebb energiabefektetéssel akar szétválasztani például egy zsák búzát a szennyezőktől.
Dr. Safranyik Ferenc, egyetemi docens
– Ön a külföldi hallgatókat is oktatja. Mi a véleménye az angol nyelvű gépészmérnöki képzésről?
– Mindenképpen fontosnak tartom. Véleményem szerint elengedhetetlen, hogy egy egyetem nemzetközi legyen, ehhez hozzátartozik, hogy legyenek külföldi hallgatók. Intézetünkben már a 2. nemzetközi évfolyam kezdte meg tanulmányai szeptemberben. Évfolyamonként 15-20 ilyen hallgatónk van. A legtöbb esetben ők nagyon motiváltak, így a nyelvi akadályok leküzdésével később nagyon jó mérnökökké válhatnak majd. Anood Ahmed másodéves gépészmérnök hallgató például nagyon kiemelkedő, ő a tudományos munkában is részt vesz, aki Dr. Fekete Gusztáv kollégámmal a térd biomechnikája témakörben kutat.
– Úgy véli, fontos az, hogy egy egyetem képviseltesse magát nemzetközi porondon is. Ön milyen gyakran vesz részt külföldi konferenciákon?
– Évente 1-2 alkalommal mindenképpen. Az ECMS nevű konferencián sorozatban idén már a második alkalommal vettem részt, ami egy európai modellezéssel és szimulációval foglalkozó multidiszciplináris konferencia.
– Nemcsak az angol, hanem a német műszaki szaknyelvet is jól ismeri. Mennyire hasznos a német nyelv ismerete ebben a szakmában?
– Az ipari szférában nagyon jól jön, a tudományos világban azonban kevésbé, hiszen a tudományos közösség általános nyelve az angol, viszont az ipari partnerek közül nagyon sok német anyanyelvű, melyek többségénél a vállalaton belül elfogadott nyelv a német, így a velük való kapcsolattartásban nagyon sokat segít, ha mi magunk is beszéljük. A német emberekre, főleg a magasabb pozíciókban lévő vezetőkre jellemző az, hogy sokkal nyíltabban kommunikálnak az anyanyelvükön. Ezért jó, ha az ember több lábon áll és az angol mellett más nyelven is beszél, ami egyenlő feltételeket teremthet egy-egy megbeszélés során.
– Tavaly Ön volt a témavezetője Benedek Balázsnak és társtémavezetője Rozs Richárdnak, akik mindketten első helyezést értek el tavaly az első szombathelyi műszaki Tudományos Diákköri Konferencián a saját szekciójukban. Mennyire tartja fontosnak a tehetséggondozást?
– Maximálisan fontosnak tartom, ugyanis ennek révén kerültem én is az egyetemi közegbe mint oktató, tehát annak idején én magam is TDK-ztam, ami később a doktori értekezésem alapját képezte. Támogatást, iránymutatást adni témavezetőként elengedhetetlen, de emellett Balázs és Richárd is nagyon motivált volt.
– Ön másfél év alatt vált adjunktusból docenssé. Mik azok a legfontosabb dolgok, amiknek köszönhetően ilyen gyorsan lehet haladni előre a szakmai ranglétrán?
– Három fontos dolgot emelnék ki. Egyrészt az oktatás terén kell a maximálisat nyújtani, azaz az általunk oktatott tárgyak tematikáját folyamatosan felül kell vizsgálni és fejleszteni kell. Nagyon gyorsan változik a technológia a gépészetben és az informatikában, de lépést kell tartani, és meg kell próbálni átadni a hallgatóknak a legújabb szoftverek, módszerek ismeretét. Másfelől fontos az egyéni kutatómunka végzése is, aminek kell, hogy a gyakorlatban is hasznosítható eredménye legyen. Természetesen szükséges ezeknek a publikálása is, így tud az oktató részese lenni a nemzetközi tudományos közösségnek és egyénileg fejlődni. Harmadrészt pedig kiemelném az oktatás- és tudományszervezői tevékenység fontosságát, amibe beleértem a TDK szervezését, új szakok elindításában való közreműködést, és meg kell próbálni olyan szakmai fórumok megszervezését, mint például az Intézetünkben tavasszal megrendezett Mérnök Szakmai Nap: ezek alkalmával a céges partnerekkel összefogva próbáljuk fejleszteni mind az oktatási, mind a kutatási munkánkat.