Izgalmas nap volt ma: a céges interjúk napja

A duális képzésbe eddig bejelentkezett fiatalok ma találkoztak a partnervállalatok képviselőivel, az interjúk jól sikerültek. Dr. Fekete Gusztáv egyetemi docens úgy látja: a diákok felkészültek, tudják, miért jöttek, mi a céljuk, hallottak arról, milyen az oktatás, a céges gyakorlat, tudják, mit vállalnak. A sok-sok szimpatikus, szolid fiatalember között két lány is érkezett a meghallgatásra.

Több középiskolából olyan osztálytársak érkeztek, akik barátok is, úgy döntöttek: együtt vágnak bele a „megpróbáltatásokba”. Hallották hírét, hogy a képzés nehéz, de teljesíthetők az elvárások, csak szorgalmasan kell tanulni. És persze előtte még sikeresen megugrani a lécet az érettségin/felvételin, hogy sok pontot lehessen hozni.

A folyosó reggel benépesült a gépészmérnök tanárokkal, a tanszékvezető nagy izgalommal várta az érkezőket: milyenek lesznek a leendő elsősök? Időpontra szervezetten jöttek a fiatalok, több teremben hallgatták meg őket a céges képviselők és az egyetemi oktatók.

Borza Tamást még az interjú előtt csíptük meg: honnan jött, milyen szándékokkal?

Kiderült: a messzi Kaposvárról érkezett, a Munkácsy Mihály Gimnáziumból az osztálytársával és barátjával, Magyar Ádámmal. A rádióban hallotta még tavaly a szombathelyi duális képzés hirdetését, nemrégiben pedig rákeresett az interneten, és megtalálta a www. szombathelyigepesz.hu portált, és a FB-oldalt, azóta figyeli a híreinket. Végigböngészte azt is, mely cégek a duális képzés partnerei, és mivel őt az autók érdeklik, három járműipari céget jelölt be, ahova szívesen jönne. Vonzó volt számára a város, Szombathely nyugati fekvése is, mert szeretne majd később külföldre is menni tanulni, esetleg ösztöndíjjal.

  • – A matek és a fizika jól megy, vannak mérnök ismerőseim, akikkel tartom a kapcsolatot, komolyan érdekel ez a pálya. Tetszik a gyártás, a szerelés, a folyamatmérnöki tevékenység. Nyáron másfél hónapot egy elektronikai alkatrészeket, biztosítékokat biztosítékszekrényeket gyártó végnél dolgoztam – tudtuk meg Borza Tamástól.

 

A barátját, Magyar Ádámot a céges interjú után invitáltuk beszélgetésre. Azt szerettük volna tudni, mi mindent kérdezett tőle „odabent” a bizottság?

  • – Rólam magamról kérdeztek, hogy mivel foglalkozom, mit szeretek szabadidőmben csinálni. Sportolok, úszom, nyáron vízi mentőként dolgoztam 5-6 hetet. Zenélek is, tubázom, van egy ötfős kis zenekarom is, a környékbeli falvakban szoktunk fellépni. Apukám gépjavító technikus, neki rendszeresen szoktam segíteni az autószerelésben, háztartási gépek szerelésében, szeretek biciklizni, biciklit szerelni. De vállalkozom fűnyírásra, viráglocsolásra, takarításra is – mondta Ádám nevetve. Felszabadult és elégedett volt a vállalati képviselőkkel, oktatókkal való találkozó után.

Elmesélte, hogyan szervezték meg tavaly „emelt matekos” társaival a kaposvári gimnáziumban, hogy egy busszal ellátogathassanak a szentgotthárdi Opel gyárba, mert érdekli őket a motorgyártás. Ott hallottak először a duális képzésről. Megmutatták nekik az Opel melletti váltógyárat is, ahol meglepte őket a precizitás, tisztaság, rend – „úgy éreztük magunkat, mint egy gyógyszergyárban”.

  • – Nekem szimpatikusabb ez a nyugati határszéli város, mint Budapest. Megnéztem, hol vannak duális gépészmérnökképzések az országban, és a szombathelyit találtam legszimpatikusabbnak, mert itt a sok partnercég miatt széles tud lenni a látókör. Győrben is jártunk. A tanáraink – dr. Vajda János matek, dr. Kerese Tibor földrajz  és Puspán Ferenc fizika tanár – mindig maximálisan támogatnak, segítenek minket diákokat az utazásaink megszervezésében. A szervezés csapatmunka, aminek folyamatában végig részt vállalok az ötleteléstől a kivitelezésig. Együtt oldjuk meg a problémákat. Ez a mérnöki munkát is jellemzi.

 

Megtudtuk még Ádámtól, hogy matekból emelt szintű érettségit fog tenni, a választott tantárgya a fizika lesz. Németből már van nyelvvizsgája, angolból nyáron tesz középfokút. A beszélgetés után barátjával hosszan kérdezgették még Horváth Béla professzort a duális gépészmérnökképzés egyetemi elméleti és céges gyakorlati heteiről, a követendő mintatantervről. Megmutattuk nekik az egyetem épületrendszerét, a „C” épületet, ahol beléptető kártyával lehet csak bemenni a gépgyártástechnológia laboratóriumba, a készülő „B” épületet, amely a gépész főhadiszállás, a nagyon lényeges, házias, finom ízeket kínáló menzát. Az „A” épületben kinéztünk az ablakon: ott van egy ugrásra az egyik és a másik kollégium! Aztán a fiúk el is mentek – a kezükbe adott névvel, telefonszámmal – érdeklődni a lakhatási körülmények iránt. Szeretnénk, ha a leendő gépészek egymás mellett, egymás közelében foglalhatnának el szobákat.