Az ELTE Informatikai Kar, Savaria Műszaki Intézet oktatói Prof. Dr. Sidor Jurij, és Bátorfi jános György mutatták be kutatásaikat és tudománynépszerűsítő tevékenységüket, amelyről részletesen itt olvashatnak:
Cím: Hogyan változik a rácshibák száma hengerelt lemezekben?
Szerzők: Bátorfi János György, Prof. Dr. Sidor Jurij
Hideghengerlés során acél, alumínium vagy egyéb fémlemezek eredeti vastagságát csökkentjük az előírt értékre ellentétesen forgó hengerek között. A hengerlés közben nemcsak a lemez méretei, hanem a mikroszerkezete és ezáltal tulajdonságai is megváltoznak. A Savaria Műszaki Intézetben végzett vizsgálataink során ipari felhasználásban gyakori, eltérő összetételű alumíniumlemezek hengerléssel kialakított szerkezetét vizsgáljuk. A vizsgált minták az alumínium alapfém mellett vas, szilícium, magnézium ötvözőket tartalmaznak kis, illetve közepes mennyiségben.
Az intézet kísérleti hengerművével hengerelt lemezeken a szokásos előkészítés (beágyazás, csiszolás, polírozás, és bizonyos esetekben kémiai maratás) után anyagvizsgálati méréseket végzünk. Ezzel a módszerrel az eltérő összetételű lemezeken mért keménységét összehasonlítva az összetétel és a keményedési folyamat hatása is vizsgálni tudjuk. Általánosságban elmondható, hogy a vékonyabbra hengerelt és magasabban ötvözött anyagokból készült lemezek keménysége magasabb. Hasonló módon a lemez anyagának szilárdsága és alakíthatósága is megváltozik, ezt a változást a hengerelt lemezen elvégzett szakítóvizsgálattal határozhatjuk meg.
Az elvégzett különböző fokú vastagságcsökkentő hengerlések lehetővé tették egy modellezési módszer kidolgozását, ami a meglévő modelleknél gyorsabban, de azokhoz hasonló pontossággal képes a hengerlés közbeni anyagdeformáció meghatározására, az anyagáramlást matematikai közelítésekkel modellezve. Az elméleti modell kidolgozása mellett, a modellben szereplő paramétereket is sikerült a gyakorlatban meghatározni, a henger és a lemez közötti súrlódás mértékét is figyelembe véve.
Az elvégzett mérések, és a mérések alapján kidolgozott modellezési módszerek lehetővé teszik, a hengerelt lemeztől elvárt mechanikai tulajdonságokat a megfelelően megválasztott alakítási lépésekkel, tervezett módon állítsuk elő. A meghatározott deformációs folyamat az anyagot felépítő szemcsék alakjának megváltozását, és szemcséken belül lezajló folyamatok vizsgálatát is lehetővé teszik.
A legfontosabb vizsgált anyagszerkezeti paraméter a fémrácsban külső hatásra kialakuló vonalszerű hibák (a képen látható diszlokációk) számának becslése. A keménységet mérve következtethetünk az anyagban uralkodó belső feszültségekre, majd ebből a számítást felhasználva határozhatjuk meg a rácshibák számát. Így például nagyszilárdságú alumínium karosszériaelemek vagy repülőgép burkolatok gyártása számára hatékony, ugyanakkor pontos módszert szolgáltathatunk.
A Kulturális és Innovációs Minisztérium EKÖP-24 kódszámú Egyetemi Kiválósági Ösztöndíj Programjának a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Alapból finanszírozott szakmai támogatásával készült.
A TKP2021-NVA-29 számú projekt a Kulturális és Innovációs Minisztérium Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Alapból nyújtott támogatásával, a TKP2021-NVA pályázati program finanszírozásában valósult meg.
Linkek:
Anyagtudomány labor
Források:
https://www.mdpi.com/2075-4701/15/1/11
https://www.sciencedirect.com/science/article/pii/S1044580325000531