Interjúnkban Szőlősi József mérnök oktatót mutatjuk be, aki több mint 15 éves ipari múlttal és tapasztalattal 2019. február elején kezdte meg oktató-kutató munkáját a Savaria Műszaki Intézetben. Az eddigi tapasztalataiból adódóan a számítógéppel támogatott tervezés tárggyal, majd később a gyártástechnológia tárgyat fog oktatni. Mottója: "Hiszem, hogy a gyakorlatorientált oktatásnak van jövője egyedül"

Kérlek, mutatkozz be nekünk, honnan származol, hol végezted tanulmányaidat, milyen szakterületen dolgoztál ezidáig?

Szőlősi József vagyok, Debrecenben születtem. Szombathelyen élek, feleségemmel három fiúgyermek, András, Gábor és Péter szülei vagyunk. A középiskolai tanulmányaimat is a szülővárosomban végeztem a Brassai Sámuel Műszaki Középiskolában. Felmenőim révén egyértelmű volt a pályaválasztás, a műszaki területekkel egészen kis gyerekkorban már kapcsolatba kerültem. 1998-ban nyertem felvételt a Miskolci Egyetem Gépészmérnöki Karára, ahol 2003-ban mentoraim Dr. Békés Attila egyetemi docens és Dr. Döbröczöni Ádám professzor úr támogatásával sikeresen MSc diplomát szereztem a Gépelemek Tanszéken.

Az egyetem után szinte azonnal találtam munkát. Először egy saját vállalkozást indítottam egy évfolyamtársammal, de aztán maradva az eredeti szakterületnél tervezői állást pályáztam meg Szombathelyen. A városban, régióban található vállalatoknak köszönhetően nagy rutint szereztem a tervezés és technológia területeken a másfél évtized alatt. Viccesen azt szoktam mondani a hallgatóimnak, hogy a tervezős és a gyártós kollégák viszonya az iparban mindig rendkívül feszes, kiváltképp, ha ez a két műszaki terület egy személyben találkozik. Az évek alatt a szaktudásom egyre inkább specializálódott és a hegesztéstechnológia irányában mélyebb lett. Az előző munkahelyeimen is főként gyártástechnológiával foglalkoztam. 2015-ben lehetőséget kaptam egy másoddiplomás képzésre jelentkezni, így 2017 februárjában a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Anyagtudomány és Technológia Tanszéken hegesztő szakmérnöki diplomát szereztem. Jelenleg a nagy teljesítménysűrűségű hegesztési technológiák (lézer-, elektronsugaras hegesztés) mentén igyekszem fejleszteni tudásomat, amelyek tekintetében napról napra új elgondolásokkal lehet találkozni az iparban.

Szabadidős tevékenységként a gyerekekkel, barátainkkal hétvégenként szívesen kirándulunk, biciklizünk, vagy éppen, mivel a kooperatív társasjátékoknak nagy rajongói vagyunk, társasjátékozunk. Emellett, amennyire időm engedi egy rendkívül jó csapatban, egy tradicionális küzdősporttal, a Ju jitsu-val foglalkozom immáron öt éve.

Február elején kezdtél Intézetünkben, milyenek az első benyomásaid, hogy érezd magad?

Viszonylag hirtelen döntöttem az új tevékenység mellett úgy, hogy nincs nagy múltam az oktatásban. Korábban a koordinátori munkáim okán tartottam az akkori kollégáknak oktatásokat. A döntés oka egyértelműen az volt, hogy kipróbáljam magam a nagyvállalati jellegű munkavégzésen kívül is, egyfajta kutatómunkát tudjak végezni és emellett természetesen az utánam jövő generációknak átadhassam mindazon tapasztalatokat, amiket az eltelt másfél évtizedben megszereztem.

Nem tagadom, volt bennem kérdőjel, hogy hogyan fér össze a kutatómunka a gyakorlatias mérnöki tevékenységgel, de a kollégák kedves, érdeklődő fogadtatása révén már az első pillanatban úgy éreztem, hogy jó helyre kerültem. Mint ahogyan a munkatársaim, én is nagyon nyitott vagyok egymás szakmaisága irányában.

A hallgatókkal viszonylag hamar sikerült egy közvetlen, kollegiális viszonyt kialakítani. Ezt én nagyon fontosnak tartom, mert ezekkel a kollégákkal nemcsak három éven keresztül találkozunk, hanem ezekből az ismeretségekből könnyen egy hosszabb munkakapcsolat is kialakulhat. Mivel a műszaki élet szerteágazó területén fognak tevékenykedni a jelenleg nálunk hallgatók, ezeknek a kapcsolatoknak nagy jelentősége van a műszaki életben és az oktatási jövőnket illetően is.

Milyen tantárgyak fogsz oktatni az Intézetben, mire számíthatnak a diákok?

A szakterületemből, illetve az eddigi munkáimból adódóan a számítógéppel támogatott tervezés tárggyal kezdem az oktatói tevékenységet, majd később a gyártástechnológia tárgyak valamelyikét fogom oktatni. Hiszem, hogy a gyakorlatorientált oktatásnak van jövője egyedül. Ezt több, külföldi egyetem is felismerte már, illetve azt, hogy ma már nagyon gyorsan kell megszerezni az ismereteket, különben a műszaki életben lemarad az ember. A tőlem megszokható részletességgel, gyakorlatias példákkal igyekszem felkészülni az órákra, hiszen a szakmai ismeretek mellett az oktató hitelessége és természetesen a műszaki oktatási színvonal is rendkívül fontos. Természetesen a hallgatóimtól ugyanazt az érdeklődést és tenni akarást várom a partnerség jegyében.

Új kollégánk a hegesztés technológia laborban.

Milyenek az eddig tapasztalatod a szombathelyi duális képzéssel kapcsolatban?

Nem tapasztaltam még sehol az országban eddig ilyen nagy hallgatói létszámot a duális képzésben. Ez mindenképpen azt mutatja, hogy igény van a gyakorlatorientált felsőoktatási képzésre, illetve azt is, hogy a regionális nagyvállalatoknak rendkívül jó a kapcsolata a Műszaki Intézettel. Tizenöt éve vagyok Szombathelyen, jól emlékszem a közelmúltra, amikor a vállalatok működését kritikus mértékben érintette a műszaki szakember-hiány. Véleményem szerint a városvezetés a vállalatok vezetőivel egyetértésben időben lépett és hozott meg egy jó döntést, amely során a duális képzés alapjait tették le Szombathelyen. 

Milyen kutatási terveid vannak a jövőben, melyek most szakterületeden a legnagyobb kihívások?

Az intézetbe való felvételem egyik fontos peremfeltétele volt, de úgy gondolom, hogy a kutatói munka végzésének is fontos pillére, hogy elkezdjem a PhD tanulmányaimat. Ebből az indíttatásból Dr. Andó Mátyás intézetigazgató úr segítségével beszéltünk egy olyan kutatási területről, amit részletesen megismerve, elérhető közelségbe kerülhet a végzettség. Nyilvánvalóan az én esetemben a hegesztés és rokon technológiák, általában a gyártástechnológiák kutatása jönnének szóba, mert ezeket a területeket az utóbbi időben jobban sikerült megismernem, ezeken a területeken gyakorlatias tudással rendelkezem.

Napjaink felkapott kifejezése az ipar 4.0 szintén egy olyan terület, amit sokan vallanak magukénak, de abban előremutató tudományos munka ritkábban figyelhető meg. Ezt a területet szintén nagyon fontosnak, kellően érdekesnek látom. Ebben egy komoly kutatómunka elvégzését ugyancsak elképzelhetőnek tartok.

Hogyan lehet ezeket integrálni a gyakorlat orientált oktatásba?

Valóban a hogyan a fontos. Ma már nem kérdés, hogy kell-e. Mindenképpen a meglévő szakmai tapasztalat átadása gyorsítja meg az újabb és újabb mérnökgenerációk tudásfelvételét. A cél, hogy a jövő pályakezdői már a pályájuk elején kellő tapasztalattal, szakmai önbizalommal, korszerű tudással fölvértezve álljanak a munkaadó elé.

Köszönjük szépen az interjút, jó munkát kívánunk az Intézetben!

Köszönöm én is, a kollégáimnak és természetesen a hallgatóknak ezúton is megköszönöm, hogy együtt dolgozhatunk a jövőben. Izgalommal várom a szakmai kihívásokat.